A regény befejező része (Ma így írná meg Lajoska)
Brandstein Juda tiszta fényű, kék szemei gyermeki ártatlansággal néztek a cinikus képű ifj. Gyéressy Ádámra.
- Hogy tetszik ezt gondolni?
A földbirtokos vállat vont.
- Pénzt csak úgy szerelemből nem adhatok magának. Ezt beláthatja, apuskám. Ezért mondom: maga elhozza nekem holnap azt a vacak fejpárnáját. Ne spekuláljon sokat. Hozza el, majd olcsón megszámítom.
Brandstein szeme könnybe lábadt.
- Végtelenül köszönöm a jóságát. Hogyan háláljam meg?
Gyéressy unottan legyintett.
- Csak hagyja, Juda, nem jár érte semmi.
Brandstein boldogan távozott. Ekkor még nem sejtette, hogy a földesúr ezt a párnára értette, amiért másnap richtig nem adott semmit.
Így húzta ki a jóhiszemű Brandstein feje alól utolsó párnáját is.
Juda még aznap hazahozta a pucerájból egyetlen ingét, és átküldte a földbirtokosnak. Mert olyan szíve volt, hogy az ingét is odaadta.
Ettől kezdve ing nélkül járt. Utolsó inge is ebek harmincadjára került.
Apropó, ebek. A földbirtokos másnap vadászvizsláját sétakocsikáztatta vadonatúj Rolls Royce-án, amit Brandstein kiforgatásából szerzett. A pompás, új gépkocsi majdnem elütötte a derék Brandsteint, aki elgondolkozva ment át az úttesten. Szegény azon tűnődött éppen, hogy miből utalja át a tartásdíjat annak a rafinált cselédlánynak, aki Judát fiatal éveiben elcsábította, s mikor Brandstein közölte vele, hogy apának érzi magát, szó nélkül otthagyta, és megcsalta őt egy tűzoltózenekarral.
A luxusgépkocsi nagyot tülkölt, Juda ijedten rezzent fel szociális gondolataiból. Az utolsó pillanatban tudott csak félreugrani. Az autó sebesen suhant el mellette. Juda tisztelettel emelte le kalapját az autó cilinderei előtt, amikor a kocsiban terpeszkedő Gyéressyt megpillantotta.
Nem haragudott rá. Régen elfelejtette már, hogy kiforgatta vagyonából, azért sem neheztelt, hogy a mohó és kapzsi földbirtokos húga volt az, aki csupa unalomból szemet vetett Judára, és megrontotta a tapasztalatlan fiatalembert. Szegény Juda részéről tiszta, nagy szerelem volt ez. Hónapokig kezelték.
Brandstein ettől az időtől kezdve kezdett csúszni a lejtőn, a lejtőn nem lehet megállni, csak megélni. De nem az ilyen idealistáknak, mint Brandstein Juda. Ő sohasem tartozott az élelmes emberek közé. Akárcsak Kondor, a nemes szívű bankár, akivel az eset után Juda üzleti összeköttetésbe került.
Nem csoda, hogy a két szubtilis lelkű üzlettárs nem ment semmire. Hiába, a pénz, az üzlet a Gyéressy Ádámoknak való. Az ilyen minden hájjal megkent reakciós dzsentrik jobban értenek a tőzsdéhez és más efféle feudális dolgokhoz.
Pesten élt már Juda, mikor egy napon arról értesült, hogy ijf. Gyéressy Ádám is főbe lőtte magát. amilyen komisz, rideg ember volt, ezt is csak azért tette, hogy ne kelljen többé segíteni kifosztott áldozatán, Brandstein Judán.
Ilyen a dzsentri.
A temetés után tudta meg Juda azt is, hogy megrontója, gyéressy Éva, akit még ekkor is szeretett, sohase lesz a felesége. Egy ottani földbirtokos, a reakciós főbíróval összepaklizva kiigényelte Évát Juda elől a megyeházán.
Brandstein Juda utolsó reménye is összeomlott...
- Bár sohasem indultam volna el Tarnopolból - mondta összetörten.
Csüggedten nézett maga elé. Nosztalgikusan gondolt Tarnopolra, és felsóhajtott:
- Miért is jöttem ide? Tarnopolban karriert csináltam volna, ma talán már samesz lehetnék...
(Hídvéghy Ferenc)
