Bárcsak felmehetnék
A mennyekbe liften,
Térdelnék Elébed,
Te jóságos Isten.
Kezem összetenném,
Úgy kérnélek Téged,
Tegyél nekem egyszer
Egy kis szívességet.
Amit Tőled kérnék
Szepegve, dadogva,
Egy szavadba kerül,
Egy bólintásodba.
Könnyem is pottyanna,
Előtted nem szégyen,
Kérnélek, jó Isten
Hogy most tél ne légyen
Szentséges Közönyöd
Jobb időkre tedd el:
Az idei telet
Engedd el, engedd el.
Pillants le erre a
Megbukott országra,
Lyukas tetők néznek
Te fényes orcádra.
Nincs ablak a falban,
Pincébe fa nincsen,
Nincs szűcs, ki vállunkra
Meleg bundát hintsen.
Vékony rongyainkat
Nézzed, jó Teremtő,
S ki cipőt talpalna,
Nem jön olyan mentő.
Jaj ha a tél ránk nyit,
Megfagy itt az ember:
Ne legyen december,
Legyen csak szeptember.
Gyepen ne legyen dér,
Zúzmara az ágon.
A mezőt liszt lepje
Most Magyarországon.
Hó, eső ne hulljon,
Föld ne legyen fertő,
Esség, ha esni kell,
Inkább majd tepertő.
Ragyogok majd Rád, mint
Gyertyalángos oltár,
Sose felejtem el,
Milyen kedves voltál.
(Szép Ernő)
