Svájc térképe egységes,
Dániáé rétséges,
A mi pártunk egységes,
Nem lehet az kétséges.
Hát persze, egység, az sokféle van,
A bajonettnek is két éle van,
S ki mondaná, hogy így ez nem honett,
S hogy ettől nem szurony a bajonett?
Vagy más példának vegyük a libát:
Ki látna abban legkisebb hibát,
Hogy jobbraübalra szárnya van neki,
Mely őt a légbe fölemelheti?
És mert a liba nem egy köpülő,
E szárnyainál fogva röpül ő.
Illetve, hogy röpülhetne, ha még
A szárnyai fölemelintenék.
Hogy nem röpül, attól most eltekints,
Szárnyával ez összefüggésbe nincs.
Van hát pártunknak is két szárnya. Van.
Ezért én még nem szégyellem magam
És ne keverje föl a köz-epét,
Hogy extra látja pártunk közepét.
S mint érdekesség járul ehhöz ép,
Hogy balközép is van s van jobbközép,
S ezek között is egy-két árnyalat,
Mik mind elférnek jobb s bal szárny alatt.
Hogy pártunk színdús, az neki nem árt,
A szürkeségek ideje lejárt,
Nálunk ki zöld, ki sárga, ki fehért,
Van lila is és barna is, kövér.
Csak egy nincs és az az egy a piros,
Nálunk minden szabad, csak ez tilos.
Nálunk kiki azt véli, mit akar.
Nálunk nincs kés, mely simára vakar,
Nálunk nincs kényszer és nincs fegyelem,
Így összefér akárhány vegy-elem,
S hogy egy-csárdában nem fér két dudás,
Az, kérem, régen elavult tudás.
Egy jó csárdában jól megfér húsz is,
Még akkor is, ha húszfelé húz is,
Nálunk van ilyen és van amolyan,
Mi demokraták vagyunk komolyan,
Dessewffy, Eszterházy: tut-egál,
Kisgazda mind, csizmában jól meg-áll,
S még ha milliomos is valaki,
A mi pártunk azért nem dobja ki,
Mi egymás ellen sose zendülünk,
Mert - végül is - egy húron pendülünk,
Nem választ el sem eszme, sem betű,
S ez alapon pártunk egyöntetű.
Svájc térképe hegységes,
Dániáé rétséges
A mi pártunk egységes,
Hogy volna ez kétséges?
(Gábor Andor)
